JÁZMIN
Azért szeretek ide járni, mert ez a rajz nem olyan mint az iskolában. Van rá időm, azt rajzolok amit akarok és a segítség sokkal nagyobb. És a tea is finom.
ESZTER
Kiskorom óta járok ide. Eleinte kedvemre rajzoltam állatokat, épületeket, melyekkel szépen lassan elsajátítottam a különböző technikákat, rajzi tudást. Így amikor már komolyan vettem a dolgot örömmel tapasztaltam hogy rajzi és erős képalkotási alapjaim már voltak.
KUNA ZSUZSA
2007. év vége felé új munkahelyem lett. Nem én akartam, az élet rendezte így. Addigra már egy ideje gondolkodtam azon, hogy kipróbálom a festést, mint hobbyt, csak még nem tudtam hol és mikor.Mire eljött 2008. eleje, már nem volt kérdés a kérdés. Muszáj volt tennem valamit, ha túl akartam élni az akkori helyzetem! Szerencsém volt: rátaláltam Zsófira.Emlékszem az első telefonbeszélgetésünkre: „Itt a műteremben nem szoktunk magázódni, úgyhogy tegeződjünk.” Jól esett.Idegesen, izgatottan mentem az első órára, hiszen én nem is tudok rajzolni! „Nem kell, – mondta Zsófi, – én se tudok lerajzolni fejből még egy kutyát se. Ha előttem van, az más.”Na, az első órán pont annyit produkáltam, mint egy óvodás, akinek ceruzát adnak a kezébe. Valami halványan derengett még az általános iskolából a perspektíváról, de nem sok. „Nem baj, majd belejössz.”A második és harmadik órán Zsófi hosszan magyarázott, s aztán előrukkolt a farbával. Mostantól azt, és úgy csinálsz, amihez kedved van. Sokféle anyagot találsz, válaszd ki melyik a szimpatikus, próbáld ki, és ha tetszik, készíts vele képet, ha nem, válassz egy másikat, nézd meg azt is.Emlékszem, még ötletem se volt, mit is rajzolhatnék! S aztán együtt kitaláltuk: legyen tájkép. S aztán még egy. Meg más. Amihez kedvem van. Zsófi időről időre odanézett: megdicsérte, ha valami jól sikerült, s terelgetett, ha nem találtam az utat.De azt csináltam, amit akartam. Nem volt kötelező rajzóra, vagy tárgyrajzolás, semmi ilyesmi. Sikerélmény volt az első véletlen odamázolt valami, ami már hegynek lehetett nevezni! Az első odarajzolt sötét folt, ami vetett árnyékként funkcionált! Csupa öröm! Nagy felfedezések, oldódások. Már nem emlékeztem, hogy a munkahelyem miatt mentem. Már megéreztem, hogy mennyire kikapcsol, maga az, hogy festek, rajzolok, és hogy már másképp nézem a világot! Azt mondják, egy új nyelv ablak a világra. Nekem ez az új látásmód jelentette az „új nyelvet”.A sok kép rajzolása, festése közben tisztességesen megtanultam rajzolni – már nem mint egy óvodás húzom a vonalakat – és közben nem volt egy kötelező óra sem! És még nincs vége!
RÁKÓCZI ANDRÁS
Régóta rajzoltam de korábban soha nem jártam rajziskolába. Amikor hallottam erről az iskoláról gondoltam adhatok egy esély. Azóta nem csak jobban élvezem az alkotást, de az életemben is kilépem a „fehér lapról”. Külön öröm számomra hogy kiélhetem a kreatívitásomat kötöttségek nélkül. Itt nem csak a rajzról, de magamról is többet tudtam meg.
MARIANN
Teljes kikapcsolódás, Testi-lelki felfrissülés, „agymosás”. Szórakozás, tanulás, önfejlesztés, „leengedés”. Kellemes vidám légkör, nyugtató, inspiráló környezet. Kellemes zene munka közben. Baráti beszélgetések, teázgatások. Őszinte kritikák saját és mások munkáiról. Teljes megnyugvás, napi gondok félretétele. Fejleszti a térlátást, Szín és szépérzéket. Harmóniára, önértékelésre, kitartásra nevel. Önbizalmat ad. Kötetlen, rugalmas időbeosztás.
KOVÁCS ANDI
Több mint nyolc évvel ezelőtt jöttem először a műterembe, ahol előképzettség nélkül ki lehet próbálni különféle technikákat, anyagokat, eszközöket. Lehetőség van bármilyen rajz, festmény elkészítésére szakértő segítség mellett, jó társaságban, kellemes hangulatban. A kreatív kikapcsolódás során valamiféle új látásmódot sajátíthat el, korábban ismeretlen inspirációkat kaphat az idelátogató. Számomra ez egy olyan hely ahová mindig várom hogy visszatérjek, ahol néhány óra szinte észrevétlen gyorsasággal telik el. Különleges az út amíg az üres vászon vagy papír lépésről lépésre átalakul, és végül egy képpé formálódik. Megunhatatlan a játék a színekkel, fényekkel, árnyékokkal.
VARGA SÁNDOR
Kiváncsiságból jöttem el a rajziskolába egy pár alkalomra, mivel már gyerekkorom óta nem rajzoltam. A pár alkalomból már pár hónap, sőt, pár év lett. A rajzolás az egyik kedvenc tevékenységemmé vált, egyszerre jelent pihenést, szórakozást, önkifejezést. A rajziskola legfőbb vonzerejét mégis, az itt megismert emberek, és a rajzolás közben kialakuló érdekes beszélgetések jelentik számomra.
SCHWEITZER NÓRA
Azért szeretek ide járni, mert azt csinálhatom, amit szeretek, profi környezetben és támogató légkörben.
KÓNYA ENIKŐ
Azért járok ide mert nekem örömöt okoz a festés – meditáció – mert imádom.
MOLNÁR LILLA
Csak részben festek azért, mert festeni jó és felüdülés. Emellett azért is festek, mert közben egy MÁS módon is találkozhatom önmagammal. Egy festmény megszületése – a kép mellett – nagyon intenzíven rólam is szól. Mire befejezek egy képet, már nem ugyanaz vagyok, mint amikor elkezdtem.
RÁTONYI KATALIN
Azért szeretek idejárni, mert nincsenek nagy megkötések, és az ember szabadon szárnyalhat a saját gondolataiban, érzéseiben, amíg alkot.Persze segítséget is mindig kap, ha szüksége van rá.És ha végignézi az alkotásait, sokszor megdöbbentő látni, hogy közben mennyit fejlődött.
BARNA VIKI
Azért szeretek ide járni mert itt nincsenek szabályok, azt festek, rajzolok amit akarok.
DÓRA
A festés nekem egy terápia. Az egész heti feszültséget kifestem magamból. Csodás lezárása a hetemnek.
